Havat hord a nyár háta. Szétolvad a kristálygömb, tucsog a Deák tér. Éjjel óta arra az árnyra várok. Hogy jöjjön és vigye el az álmot, ami tegnap későn jött. Kifosztott időként lebeg felettünk az ég. Egy hajnal ellopta a vaskos csillagokat. Vissza akartad szerezni, de újra reggel lett. Lomha és langyos nap. Ugyanaz minden hétfőn. … Bővebben: Szabó Imola Julianna: Irodalom és lámpafólia 4. / (kék)