Régóta vártuk ezt a pillanatot. A háború eltitkolt áldozatai végre újra felvehetik neveiket, a gyerekek tovább maradnak fent, a boltok hosszabb ideig maradnak nyitva, mint valami többnapos ünnep előtt. És messze, a hatalmas dombok mögött, amiket már kéknek látunk, mint a túl sokáig vízben maradó gyerek cakkos szája szélét, egyszer csak szólásra nyílik a föld, … Bővebben: Izsó Zita: Irodalom és tér 1. / Azonosság