Bolondjaim Ette a rózsát. Az ujjai olyan színűek voltak, mint az indigó, amivel mesefigurákat másoltunk esténként a húgommal. Ő a Virágevő nő, mondtam. (Én neveztem el annak.) A virágüzletnél az asszony aznap is egy szál rózsával a kezében állt, megszagolta, arcát hozzásimította, megcsókolta, és mint a pap a fehér ostyát a templomban (nénével mehettünk csak … Bővebben: Janáky Marianna: Bolondjaim; Félelmek (kisprózák)