Láttam a köteletamikor apámateresztették le a sírbamilyen mélyre húzza a koporsóhallottama januári temetődombotahogy hirtelenfelmorajlott a fázósantoporgó talpak alatt –zuhantak apámraa fagyott göröngyök nem sírtammár nemotthon sem az udvaronahol az ég szürkepaplanja alatt a mahagóniszínbenfénylő koporsó körülkicsi fehér fellegeketlehelt a fekete tömegbúcsúszavak szálltakkóbor varjú a diófáraegyedül apu szájábólnem szállt pára szóval zuhantak apámraa fagyott göröngyökmajd a … Bővebben: Bodnár Gyula: 1961. január 24-én; Érintők (versek)