Orcsik Roland: Irodalom és átverés 2. / hajnal három hány
a szél elől a hajó oldalához
amikor belépsz majd a
tudom, majd most is elém jössz
reggelente futni jársz, késő őszigarra is emlékszel még
előbb a mozgást kellett
ha egyáltalán nem mondanál
a férfiak végül elmozdul
bár augusztus végén most is
elérhetetlen voltál, mintha
felidézhetnéd, hogy az uszodában
mi kapcsolja össze az egykori
decemberben még enyhe volt
eltanultad a szavaimat, és azt
ha lehajolsz, nincs más. a leg
a visszatérő kérdésekben
lényegében ismerted ezt az
támaszd fel, mondom, a véletlenül
negyvenhét napot vártál erre
első este nyomban rádnyit
akkor hát mostantól majd
semmiből sem állna az éjsza
nem vagy vezeklő, hiába
kikíséred egészen a busz
elégtétel – mondhatnád biztosan
kíméletes vagyok hozzátok. ne
a megrekedt építkezés most