Áll a levegő a porban, mintha csak az tartaná meg térd fölött a nyarat.   Beleszúrt szemembe a nap, uram, én foltokban nem látok, csak számolom útközben a látóteremen a fekete pöttyöket. Kis lyukak, azokon keresztül süt be, szökik a fejembe a nap. Tán világosság lesz végre ott bent tőle, azért igyekszik ennyire befelé. Nézzen … Bővebben: Terék Anna: Irodalom és egy tüzes gombostű a fejben 3.