Korpa Tamás: Irodalom és koordináták 1.

Hradisko vrch (770 m)

fekete alapon fehér zaj.

szétnyíló szárnya, mint rózsaszín,

izmos két tüdőlebeny.

mennyi kipárolgás, torzulás és

becsukódás, mennyi füstszűrő

és krém egy lombban.

mennyi anya.

nagyot lélegzik, ha moccan. –

bemozdul a kép, elindul a képezet.

 

48°37’38.3″N 20°50’03.4″E

és mit jelent ez? de mit értesz alatta?

lombidomokból összerakva egy gazdátlan fa, mintha teljes testével

gargarizálna a szélben. de ez csak egy fa. és mit értesz alatta?

ha meglékelsz egy mákszemnyi rügyet és kifolyik rajta

az egész. a termoszmeleg lágy ágak például.

és a pixelesre tört kéreg körül mély körben felizzanak a posztumusz levelek.

mit jelent az ajkak présén át kitoloncolt szó: fa.

ha hely lesz, aminek valóságmagja

lett?

 

Lúčanské jazierko (729)

a lúčkai fennsík az Álomtó ferde karsztüregében őrzi a nyelv keletkezésének

pillanatát

 

Dolné lúky

fél napi járóföldre vagyok a gondolataimtól

 

Hradná stráň

macskakövenként szedték fel a damaszkuszi utat, majd lepakolták arrébb,

néhány méterrel

 

48°37’32.5″N 20°50’45.9″E

egyetlen ízlelőbimbó vándorol át rajtam

egy életen át.

a végén megállapodik és kiköt a szájüreg sötétjében.

visszatért az íz, halljátok! de kilógatod hevenyészett

nyelved és ráharapsz. amiért diktáltál folyton!

ne nézd most őt.

megzavarnád ott, ahol figyelmét felidézné.

ahol figyelmét kimenekítené az arcából.

nyitott pórusain fel-alá járna a figyelem.

te, aki csak diktáltál folyton! mint egy őszi, áradó

lomb.