A teret megalkotó, lassan szétáradó hangok a finoman egymásra hangolt, intuitív zenei folyamatban nyernek határozott karaktert, miközben az alaphangok körül feldúsulva eddig ismeretlen zajfürtökké változnak át, vagy éppen fordítva, a zörejszőnyeg vagy a szaggatott szonikus irritációk mögött sejtetik azokat a hangzásokat, amelyek az éppen széttörő tükör szabályszerűsége, a reprodukálhatatlanság törékeny pillanata által idézik fel egy … Bővebben: Sőrés Zsolt: A metazenész munkája: csendfoglalás (prózavers)