A magyar irodalomtörténetben gyakran visszaköszönő toposz, hogy a költészetünk nem kifejezetten filozofikus költészet, a látvány és a hangzás szépsége, az érzelmi-hangulati ihlet, a nosztalgikus attitűd mind megelőzi a gondolati reflektáltságot, az pedig még ritkább, hogy a filozofikus tartalom nemcsak utólagosan járul hozzá a versbe szedett élményhez, hanem az élményként vagy ihletként felismert mozzanat már maga is … Bővebben: Bedecs László: Lét-dalok. Költészet és filozófia Tőzsér Árpád műveiben (tanulmány)