Nagyék. Mindenki így emlegette őket, hogy a Nagyék.Kislánykoromban úgy láttam, olyanok ők, mint a kék meg a sárga. Amolyan egymást kiegészítő színek. Nyáron a férfi a lovai között aludt egy priccsen, ott hátul az istállóban.   Sovány, szikár, barázdált arcú ember volt, akinek kék szemei kiríttak ebből a nyomorúságból. Mindig egy kék, egyre fakuló munkásruhában … Bővebben: Mórotz Krisztina: Akik fel sem fogták a lótusz virágzását (novella)