S mondtam én: a fákat, a teret az énünkkel látjuk,látómezőnk határa vagyunk, ott, túl a másik,amelybe azért néha az én is átjut. Álomhoz, szerelemhez, jajhoz tapad,imánktól transzcendenciává vásik –énünkről ez az egyetlen valós adat. S mondtad te: a nő maga a transz-, a túlnansugárzó titok (a létezőn van túl, s túl van),kezdet-vég együtt, lét és … Bővebben: Tőzsér Árpád: Párbeszéd hársak alatt