Először azt hiszed, ő a boncmester. Sápadt, inas, fürge, már-már ropog minden lépése. De nincs kihez hasonlítsd. Ez az alagsor, D épület. Ajtók jobbra, ajtók balra, az utolsó fénykör elveszik a bizonytalanba, mintha soha nem lenne vége – a halottak utcája ez. Nem tetszik tudni, hogy? De nem ér rá; nem, nem. A szeme helyén … Bővebben: Fekete Anna: Irodalom és idegenség 3. / Halottak háza, X. kerület