fent jégtáblák, hasadnak, ahogy egy halánték töri őket, a halánték mögötti testben has, csatos ajtaját kinyitva elesetten zörgő fekete szív, szervecske. a padlón arccsont, állkapocs, csempe. a csempén fagyott fürdővíz, hideg van. közben, ami tükör lehet, tükörré lett, benne minden égi foszforeszcens és a mindenható feketeség. alaktalan piros karok, szavak, de nem száj-szavak, sokkal inkább egy … Bővebben: Hyross Ferenc: gyenge (vers)