A jelenkori magyar költészet értelmezésével foglalkozó esszék, tanulmányok rendre egyetértenek abban, hogy a ´80-as, ´90-es évek irodalmát meghatározó művészetfelfogás elvesztette az egyeduralmát. Az a felfogás, amit szövegirodalomnak is neveznek, mert elsősorban nem a valóság vagy egy valósnak ható személy gondolatainak, érzéseinek reprezentációjaként kezelte a művészetet, hanem konstrukcióként, szövegként, ami a játék terepe, az író pedig … Bővebben: Pucher Bálint: Finomhangolás (Krusovszky Dénes Elégiazaj című kötetéről)