Örvény* Homájun magában dohogott. – Hát igaz ez?… Hát lehetséges? Ilyen fiatalon, ott fekszik Sáh Abdolazemben ezer más halott között, a dermesztő, szikkadt földben… A halotti lepel a testére csavarodva! Már nem láthatja a tavaszt és az őszi alkonyt, s nem látja a maihoz hasonló, gondtól elgyötört napokat. Kihunyt szeme ragyogása, és elnémult a hangja! … Bővebben: Ṣādeq Hedāyat: Örvény; Karom (novellák, Sárközy Miklós fordításai)