– Valóban! – mondta félhangosan, csak úgy maga elé Utas. – Ez a nevem. Utas Ágoston vagyok. A nyolcadik Utas Ágoston nevű a családomban. Én láttam az utolsó vámpírt – mondta halkan, és lassú mozdulattal fújta ki száján az imbolygó köröket, a légkondicionált benzinkúton működtetett kávéház műszerfaltisztító és autó-légfrissítő szagába. A szőke, kissé omló húsú pincérnő … Bővebben: Szászi Zoltán: Az utolsó gömöri vámpír (novella)