Fekete hattyú Jön, csak jön, bús fekete madár, előtte nincs zárt, kulcsos határ. Fekete, a fehérek között, vagy csak ünneplőbe öltözött. Fekete szárnya füstöt okád, torkot reszel, isten homlokát takarja: a napot. És úszik a Végtelen vizeken untig. Fekete lobogó, hajnalig, fénye nincs, s ha van, alig-alig. Bús madár. Vonul szakadatlan, szája forró, sistergő katlan, … Bővebben: Gyüre Lajos: Kánaánban; Fekete hattyú (versek)