művész a saját testéből süt kenyeret és egyre többször lett a tudatban napfogyatkozás a mindennapokat a csendes apátia viszi el mint a szülőét aki már megszokta a gondolatot hogy fogyatékos gyereke nem fogja a családi vállalkozást továbbvinni szellemként kóborlok évek óta mintha nem is lennék ott ahol itt maradtam az autópálya szélén nem vettek fel … Bővebben: Pucher Bálint: (ki)égéstermékek / protoversek (vers)