Nem tudhatta, hogy hazajöttem, gitárra görnyedve, háttal ült. Kétakkordos dalát maga találhatta ki, kinyúlt húrokat zsongatott. Szöveget is költött hozzá, elképzelt hangokat nyüszögött, bőgött ‒ de milyen legyen egy siketnéma dal. Kimentem a lakásból, és csak akkor léptem be újra, mikor már abbahagyta. Biccentve köszöntött, majd lesütötte szemét, a széken felejtett gitárhoz lépett. Ingujját csuklójához … Bővebben: Ughy Szabina: Irodalom és csönd 1. / Lakótárs