Szászi Zoltán: Lassú forgatás, keretjátékkal, érzelemmel (Peter Balko Vtedy v Lošonci című kötetéről)

Tizenkét önállóan is jól működő történet, két levél keretnek, egy lassú, szürreális jelenetekkel, vintage hangulatú és olykor valós archív felvételekkel, erősen az érzelmeket piszkáló betétekkel megtűzdelt film forgatókönyve – is lehetne! Amely egyszerre kínzó önvallomás, kamaszkori eseményekről szóló poszttraumatikus jelentés, gunyoros és nagy vonalakkal felvázolt sajátságos, kétnyelvű környezetben játszódó (korántsem ifjúsági vagy gyerek-) regény. Kiváló helyzetrajz és erős képekkel dolgozó felnőttmese. Jó szerkezetű, filmszerű, tudatosan hol nyújtott, hol feszített tempójú, egyszer száraz és beszámolószerű, máskor meg irdatlan nagyot érezni és éreztetni akaró írás ez a könyv. Rejtélyes szöveg, mert szerintem igazából azoknak tudnak megnyílni és maradandó élményt adni Peter Balko könyvének olykor hátborzongató történetei, akik maguk is hasonló környezetből jönnek, tehát vegyes lakosságú, peremvidéki, kissé provinciális, kissé belterjes várost tudhatnak szülőhelyüknek, gyerekkori lakóhelyüknek. De bárki másnak is, aki nyitott egy ilyen világra.

[Aki még játszott a porban] Peter Balko a rendszerváltás előtti évben született, ő a Vtedy v Lošonci (Akkor Losoncon) című regénye alapján ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelynek szülöttei még reális díszletek és kellékek közt, azaz nem is díszletek és kellékek közt, hanem magában a változó világban voltak gyerekek. A szerző szövegéből nyilvánvaló, hogy hősei nem a virtuális, világhálós cyberlétben, játékkonzolok és monitorok előtt senyvedték végig gyerek- és kamaszkorukat. Porban játszottak, régi padlásokon kutattak, temetőkben bújócskáztak, csúzlival vagy légpuskával vadásztak, gombostűvel horgásztak, ablakokon leselkedtek, egymásra irigykedtek, és kiálltak egymásért. Izzadt tenyérrel bámulták korosztályuk hirtelen megnőiesedett lányait. Elviselték és nagyon nem tudtak mit kezdeni az akkoriban (az ezredforduló környéke) szinte állandóan változó iskolai előírásokkal és módszerekkel, a rájuk szakadt szabadsággal, a hirtelen és túladagolt demokráciával, amiben ők még nem, a szüleik pedig már nem tudtak tájékozódni.

[Ismerős helyeken] Peter Balko jól megírt regényének konstrukciója gondosan tervezett. Van egy lineáris történetvonal: egy barátság története, Peter, azaz másik nevén Leviathan és Koloman-Kálmán, azaz másik nevén Kápia, a két alig tízéves kisvárosi srác talán életre szóló, talán már régen elfelejtett és csupán e könyv miatt újraálmodott vagy kitalált, regénnyé formált fura barátságának a története, ez a vezérszál. Lošoncon élnek, a helyszín reális és pontos, erre azért is ügyel szerintem a szerző, mert egyféle etalonját kívánja mutatni a vegyes lakosságú peremvidéki városkának, amire Losonc, azaz – bocsánat – Lošonc (s nem Lučenec) kiválóan alkalmas. Nagy múltú, sok háborút, pusztulást túlélt város, benne néhány tősgyökeres polgárral, meg sok mindenféle jöttment népséggel, városlakókkal és idegenekkel, lokálpatriótákkal és lumpenekkel. Szlovákok, magyarok, cigányok, zsidók éltek itt békében egymás mellett, ám a történelem felforgatta életüket, s érdekes módon ez a nagy kavarodás, az identitás meggyengülése, elvesztése, a bizonytalan egyének céltalan imbolygása teszi különösen figyelemreméltóvá ezt a regényt – amelynek, remélem, lesz magyar fordítása is, hiszen sok olyan dologra nyit, amit érdemes megismerni, s amit csak a lošonciságot szlovákként megélő européer gondolkodású, de nemzeti hovatartozását vállaló intellektuális fiataltól lehet megtudni. És érdemes is megismerni ezt az aspektust, rálátni és megismerkedni vele egy ilyen regényen át pedig nagy élmény.

[Véres vígjáték drámai elemekkel, gyerekfilmként] A regény története egyszerre elmesélhetetlen és akár három mondatba is bele- vagy összefoglalható. Vázlatszerűen, szinte hanyagul felvetett képek, amelyek egy nagyon lassú tempójú filmként bemutatják, milyen lehetett gyereknek lenni az ezredforduló idején egy kisvárosban, Lošoncon. Úgy, hogy az ember legjobb barátja egy félárva, aki a barátját mentve, őt megváltva, talán helyette is a világon bosszút állva, vagy magát feláldozva életének nyomatékos változását várva előre megfontoltan válik gyilkossá nagyapja tőrével. Azt a fiút szúrja le, aki a lányt, az elérhetetlen lányt próbálja birtokolni, vagy legalábbis így véli. Ugyanebbe a számukra elérhetetlen lányba szerelmesek ők ketten, a két barát. Mindkettőjüknek defektes, furcsa az élete, elég elviselhetetlennek látszó a sorsa, de mintha ez sem zavarná őket, csak úgy léteznek a világban, nem zavartatva magukat semmitől. Leviathan Peternek, az írónak, aki már íróként pozícionálja magát a regényen belül is, a bumfordi testalkata, mohósága, lustasága és hízékonysága miatt vannak skrupulusai, Koloman-Kálmán Kápiának meg halmozottan hátrányos a helyzete, félárvasága, fura családi öröksége, sejtetett származása miatt. A két ugyancsak ellenpólusos figurának az ábrázolása rendkívül jól sikerült a szerzőnek. Nemcsak felületi képeket ad róluk, nemcsak üres szituációkat ír le, hanem mélyen megélt élmények, titkok, álmok és szövetségek játékát bontja ki Peter Balko, akinek a gyermeki kegyetlenség és tisztaság egyszerre jelen lévő, tapintható ábrázolását sikerült elérnie. Ez a korosztály mintha még szeretne nagyot érezni, nagyon érezni. A könyv értékét számomra kissé rontja a didaktikussá vált lezárás, az érzelmes helyett talán már érzelgősbe hajló, de egyszerre elidegenítőnek is tűnni akaró levél, amivel Koloman-Kálmán Kápia elköszön az írótól, Leviathantól, Petertől, s itt, csak ebben a levélben szólítja így, soha előtte máskor nem. S ez mintha egy nagy leleplezés lenne, ha lenne. De a végére elfáradt a történet gombolyításában az író. Ettől függetlenül az egyik legjobb mai szlovák nyelven megjelent regénynek tartom Peter Balko Vtedy v Lošonci című könyvét, s nagyon ajánlanám az olvasóknak. Remélem, hamarosan magyarul is hozzáférhető lesz. Magam is szívesem belefognék a fordításába! Szóval Egyszer, valamikor Lucsenyecen…

(Peter Balko: Vtedy v Lošonci. KK Bagala, Levice, 2014, 200 oldal, 10 €)