Vörös Gergely elsősorban fogalmi, gondolkodó és nem dekoratív, zenei költő: nem korallszerű következetességgel valósít meg egy eleve kódolt programot, hanem minden egyes szövegében valami újat vesz észre, és annak analízisét végzi el. Ez az új azonban nem függetleníthető a körülmények különös rácsozatától, melynek középpontjában az én egyszerre áll filozófiai és fiziológiai konstrukcióként. Pontosabban az én … Bővebben: Csehy Zoltán: A rácsozat és az inda (kommentárok Vörös Gergely verseihez)