Visszaemlékezés: kimozdított vonalak 1 Az új nap mindig összezavar. Tudom, hogy át kell gondolnom lépteimet: a kérlelhetetlen viharokban többé nem ránthatják le csontos kezek arcomat. Az a gyanúm, hogy tudnék rá emlékezni, de csak foszlányokat hagyok, első bekezdéseket, hogy alig láthatóan rajzolják meg keretét az igazolásnak. 2 A képzeletem használ. Platonikus barlang az enyém, mint már említettem, az … Bővebben: Czucz Enikő versei