A sarkokba szőtt pókhálókba ragadt tetemeket egy férfi bámulta, időnként átszaladt az egyik sarokból a másikba, egy rozoga széket húzva maga után, hogy arra állva közelebbről tudja nézni őket. Leheletétől úgy remegtek nyughellyé lett csapdájukban a körbetekert tömegek, mintha szabadulni akarnának. Balra egy vaságy volt, hegyesszöget zárva be a szétkapart fallal. A takarón élénk színű … Bővebben: Juhász Tibor: Irodalom és lakásbelsők 3. / Csapdává lett nyughely