félned nem kell már sohasem, mert úgyis megmaradsz majd a képzelt és valós féknyomokban, és most ez a fontos, hogy az által vagyunk, hogy lábnyomunk igazol. ne félj, holnaptól már nem lesz több rohanás, mert bőven elég azt játszanunk, hogy buszokon utazunk, kitartóan kapaszkodunk képzelt korlátokba, közelről lihegünk egymás nyakába, visszatapsoljuk az ajtócsapódásokat és irdatlanul … Bővebben: André Ferenc: Irodalom és rohanás 4. / Buszhiány után (képzelt és valós féknyomok)