Két mozdulat között történt, hogy megálltam. A mozdulatok lépések voltak, a lépések a konyhába vittek, a konyha a múltamban volt. A múltamban kisgyerek voltam, a konyhánkban buli volt, és Fonzi épp apámat utánozta, ahogy szenvedélyesen szónokol, és közben a gallérját húzogatja, mint aki egyszerre akar kivetkőzni magából és megakadályozni magát ebben. Fonzi a gallérját húzogatta, a vállát emelgette, meresztgette a … Bővebben: Andrung Heinzelmann: A Ló nem úgy lép (próza)