Roland-ének A gondolat nélküli hold hideg szaracén pajzs, gurul, pattog a chanson de geste falai között, nem gondolkodik, bizonyos szavak őt gondolják. S ez a vers. Mint a mesében az elfeledett varázsszó. A pogány Marszil a barlangja kincseit veszélyeztető keresztes hadat lát, s hiába kiáltja: Szezám, zárulj! Végül a mesélő is tárggyá öregszik, elhagyják képzetei … Bővebben: Tőzsér Árpád: Roland-ének; Az Én és a Nem-Én vetélkedése (versek)