Elérve egy hegy oldalát, a visszhang, Mi lelkesít, hogy bánatán tünődj, Megihletett; csak úgy sodort e bús hang, S ledőltem ott, ahol mesélt a völgy; Hamar, csodáltam, ím, egy csalfa hölgy Lapot szakítva sírt, mint vad vihar, S letörte gyűrűit a bús zavar. Fején a szalmaszálból szőtt kalap, Mi lánytekintetet vigyázva véd, Arcát takarta; nem … Bővebben: William Shakespeare: Egy szerető panasza (vers, Horváth Lajos fordítása)