Valahonnan mindig fúj a szél Mintha magamba szívnám a nyár szagát, sosem múlna el, a tengert látom, milyen jó. A sós víz kimarja bőrünk, szétéget a nap, a nyár belénkragad, minden szín csak kék, csak kék, csak kék, és visszaverődik. Egyszer csak szórtad. A gyöngyöket, és akkoriban kaptam kedvet hozzá, mintha ennek lenne értelme, keresni … Bővebben: Czapáry Veronika: Valahonnan mindig fúj a szél; Áttetsző por; Kipörög; Nálunk egész évben karácsony van; Mosolygás és asztmaállapot (prózaversek)