Miután elmennek a vendégek, kibújik a papucsából. A reggel vágott fű hűvös csiklandozása jólesik a talpának, ahogy tűnődve föl s alá járkál az almafa hosszú árnyékában. A fél délutánnyi beszélgetésből visszaverődik néhány mondatfoszlány a szomszéd ház durva vakolatáról. Összeszedi a tányérokat. A magas poharakat, melyekbe sötétpiros mintákat rajzol a céklalé maradéka, tálcára gyűjti. A … Bővebben: N. Tóth Anikó: Nyár, a negyvennegyedik