A töredékességében is megrázó Kertész-kötet, A végső kocsma2 mintha a hagyatékban való búvárkodást, a különféle szövegváltozatok egymáshoz kapcsolhatóságának örömét, a filológiai aprómunka pepecselő önáltatását is megpróbálta volna előre jelezni. Ugyanakkor a szerzőnek kézirataira, illetve munkamódszerére vonatkozó korábbi megjegyzései sejtetni engedték, hogy termékenyebb korszakából még maradhattak közöletlen szövegek. Feltételezhető volt, hogy az író – aki számára az írás életforma, aki az … Bővebben: Polgár Anikó: „Idegenségem nagy szerencse”. A másik tekintet Kertész Imre A néző című művében (tanulmány)