Gužák Klaudia: Irodalom és emlékkép IV. / Nappal

Gužák Klaudia festménye

reggel miután felkeltünk
kiültünk a folyópartra nézni a vizet és várni
úgy kuporogtunk ott, mint két virág

a Nap koromfeketére égetett minket,
majd sápadtak és szürkék lettünk, mint a hamu,
a hajunk megőszült,
később kihullott,
akárcsak ősszel a fák levelei

néha halkan pityeregtünk

a folyó túloldaláról szörnyek figyeltek bennünket,
vicsorgatták ránk hosszú fogaikat

én jobban féltem tőlük,
te mindig bátrabb voltál,
milyen bátor is voltál!

a folyón volt egy híd, nem is olyan messze tőlünk,
mégis, mikor átjöttek,
a folyón gázoltak át
a víz térdig sem ért nekik
lassan jöttek
amikor kiléptek a partra,
gyönyörű, színes hínárt húztak maguk után
akkorra már nem voltak olyan félelmetesek
jámbornak tűntek,

gyengéden emelték fel csont nélküli testünket
és indultak el velünk nagyszüleim háza felé
ott egy nagy ágyba fektettek
és súlyos paplannal takartak be minket

Gužák Klaudia 1989-ben született Rimaszombatban, képzőművész, költő, író, kézműves.