Antonio a Szapáry rakparton, az Adria-palota bejáratától nem messze állt, helyesebben csak próbált megállni a két lábán, de inkább ütemtelenül ide-oda lépdelt, mivel hol jobbról, hol balról tapostak egyébként strapabíró pincércipőjére. Eleinte ezt félhangosan nehezményezte, a tülekedés keltette zajban leginkább saját magának, később azonban már szó nélkül arrébb lépett, ami megint csak nem volt egyszerű … Bővebben: Benedek Szabolcs: A fiumei cápa (regényrészlet)