Kedves Sándor,   tavaly szeptemberben jártam utoljára a házadnál. Kerítés, fák, gondozott pázsit, a négyemeletes alig látszott a lomboktól. Néztem egy darabig az ablakokat, és elmosolyodtam. Pedig semmi nevetnivaló nem volt körülöttem, délután három felé járt az idő, egy öregasszony sietett át az úton, egy kamion rádudált, iskolás gyerekek, lehajtott fejű járókelők sétáltak … Bővebben: Juhász Tibor levele Tar Sándorhoz