Julija Svetlova felvétele     1988 Adam erőtlenül botorkált vissza a cellájába. Lerogyott a priccsre, kétségbeesésében eleredtek a könnyei. Egy besúgó, egy áruló. Akkor inkább a becsületes halál, a golyó, az akasztófa, a tőzeges anyaföld a fenyvesek alatt. Egy másik belső hang is szót követelt: selymes fűről, behavazott nyírfákról, karcsú női derekakról, karácsonyi mákos kalácsról … Bővebben: Bogyó Noémi: Vakfoltok (regényrészlet)