Szymon Burza felvétele Búval beöntve jön az alkonyat, kínlódva cipeli a klistélyt, a lebukó nap fél üveg konyak derűjében tálalja a friss éjt. Kigőzölt hörghurut az este, kotyog benne a lélek tőkesúlya – mint ki az elmúlását leste mindig, s most múltja jelenét lenyúlja. Mint aranypitykés, csigavérszín mente, szétfoszlik rajtam ez a naplemente. Lázad emléke … Bővebben: Hizsnyai Zoltán: Irodalom és téridőmixer III.