Cécile Hanat felvétele     Ahogy a vadlibák, felülről húzol el a tájból; mintha csak házinyúl: nem lősz rá semmire, hogy az a domborzat magától alkosson Istennek tetsző, hatalmas tornyokat, hogy az a köd: a tiszta éjszaka, ahogy az árnyék, a fénypöttyök között, elfodrozódnak ujjaid bordáimon, bordáid ujjamon: felülről húzol rá a tájra – ahogy … Bővebben: Szőllőssy Balázs: Irodalom és tengerszem IV.