Séta Esténként lementünk sétálni, olyan ablakokat kerestünk, ahol égett a villany, ha voltak a szobában, mi beszéltünk helyettük, ha nem, történeteket meséltünk, mi zajlik bent éppen. A mozgólépcső tetején mindig ugrott egyet, attól félt, begyűri őt, vajon hányadik alkalommal fog tudni gondolni valamire ugrás közben, mert már rutin lesz, nem tölti ki az egész ugrást … Bővebben: Németh Gábor Dávid: Séta; Megkezdett határ; Öt; Izland (versek)