Tülekedtünk a lépcsőn, rengetegen álltak a sorban várva a tál levest és a sótlan főzeléket valami cubákkal. Végre leültem enni, csak turkáltam az ételt, és rád gondoltam, mint mindig, ha volt egy kis szabad időm. Az arcod, a tekinteted próbáltam előhívni, de minél többet gondoltam rád, egyre jobban elmosódott bennem a kép, már egyre nehezebben … Bővebben: Nagy Magdolna: Hajzselé