Az utóbbi években többnyire prózában alkotó Tóth Krisztina új verseskötetét olvasva az emberben – sokéves kihagyás után – is alapvetően az otthonosság jut eszébe. A kötet első verse (Hogy vagytok?) régi ismerősként üdvözli olvasóját is, s mi rögtön érezzük, hogy az új kötet versei korábban elhagyott szálakból szövődnek. Egy olyan könyvről van szó, ami már … Bővebben: Pápay Szandra: Versállomás. Tóth Krisztina Világadapter című kötetéről (kritika)