Julija Svetlova felvétele fn. az a kettős intenzitás, amikor valakinek a szemébe nézel, és egyszerre tolakodónak és kiszolgáltatottnak érzed – a pupilla csillogó, feneketlen és áttetsző – mintha egy ház ajtaján a kulcslyukon átnézve látnál valakit ott állni, de nem tudnád megmondani, hogy kintről befele vagy bentről kifele nézel.   az éjszakákat a tenger partján … Bővebben: Kali Ágnes: Irodalom és démonok II. / ópia