Emigráns elégiák 5. Boldog ez a csend. Lassan félni is elfelejtek, és csak csodálkozom a testemen. Ilyen könnyű és szép voltam, mikor vérig sértettek? Mikor rám szóltak, hogy maradjak csendben, legyek tekintettel…, és ne is jöjjek vissza, mert nem eléggé, nem így… nem teljesen? Hogy javulnom kell. Ez a loira, ez a nyugodt szőke nő … Bővebben: Fekete Anna: Emigráns elégiák 5.; Emigráns elégiák 11.; Emigráns elégiák 14.