A Hold túloldalán Azt hinnéd, ami egy és egy negyed másodpercnyire van tőled, közeli: a következő lélegzetvétel, egy meghatározatlan izomrángás, vagy amíg a fény a Holdról ideér – ugyanazt a mozdulatlan, néma arcot vetítve ránk; unhatatlan gipsztanulmány a hideg, fehér papíron. Ebben az izomrángásban, és az ezt követő másikban is megpróbálom megrajzolni … Bővebben: Gagyi Judit Eszter versei