Arnold Eszter felvétele       Aztán az oltalmazó zárvány hártyavékony fala időnként megroppan, és én kibuggyanok rajta, ki a régi életbe. Az életbe, amiről azt hazudom magamnak, hogy régi. A halálba. Nájlonnak nevezzük a pályaudvar melletti kocsmát a cimboráimmal, az igazi neve érdektelen. Mintha a Kisgyilkos frencsájzhoz tartozna, régi vágású, éjjelnappali. Klotyó hátul, kulccsal, … Bővebben: Szendi Nóra: Irodalom és zárvány III.