liaye/lomography felvétele        A doboz alján néhány rongydarab, a gyűrődések ismerős szagúak. Néha valakik a sötétbe nyúlnak, óriási két fej: ők a hold, a nap.   Az idő keskeny résen át halad, csak a fények és árnyékok vonulnak, szomjúság jön és érkezik az új nap, amin kaparva áthúzod magad.   Belül már futni … Bővebben: Tóth Krisztina: Mozgástér (vers)