A doboz alján néhány rongydarab, a gyűrődések ismerős szagúak. Néha valakik a sötétbe nyúlnak, óriási két fej: ők a hold, a nap. Az idő keskeny résen át halad, csak a fények és árnyékok vonulnak, szomjúság jön és érkezik az új nap, amin kaparva áthúzod magad. Belül már futni tudsz, fejben vadászol, a résen át zajokra … Bővebben: Tóth Krisztina: Mozgástér *