Nem bántam meg, hogy Paca a barátom lett. Összehaverkodhattam volna Stigóval is, de az olyan szerencsétlen, egyik szemére nem lát, mindig éhes és folyik a taknya, és nem lehet vele elbeszélgetni semmiről. Márkusz sánta, folyton köhög, néha behugyozik, és ha nem figyelnék oda, ellopná még a szemüvegemet is. Paca ezzel ellentétben igazi úriember, szabálytalan időközönként … Bővebben: Z. Németh István: Szerelmem, Atlantisz