Szó, szó, szó… „…a szó nem mondhat el semmit” – olvasom Liliana Wouters (1930) francia nyelvű belga költő versében, a Kikötők 2.-ben (Tóth Krisztina fordításában). Ez igaz. De akkor mi? Mire valók akkor a szavak? Ha egyszer nem mondanak, nem mondhatnak el semmit? Words, words, words – mondhatnánk a dán királyfival. S épp ez itt … Bővebben: Tóth László: Várakozás – versekkel. Széljegyzetek elszelelt napokhoz