EGY SOSEMVOLT ARANYKORRA gondolok most, mint honfitársaim java, mindennapi tévedésben, pedig csak tükörben bámulom már megint a megereszkedett bőrt és az üres tekintetet; keresem, szépnek mi is tűnhetett fel bárki számára ebben a testben és fejben valaha, fénykoromban. az állandósuló keserű ízt kellene valahogyan kimosnom, a telhetetlen erősödő szorítást gyomortájból — ezek is csak vacak szépiában … Bővebben: Kabai Lóránt: egy sosemvolt aranykorra…