Korán érkezem a Nyugatiba, a vasút fémes szaga tölti meg az orrom. Messziről a mozdonyra pillantok, tisztán látom magam előtt a távot, amit már számtalanszor megtettem, a távot, amely ezzel a nehéz fémes szaggal társul és mosódik össze. Nem érdemes a padon várakozni, csípős a reggel. Fél órával indulás előtt felszállok, ablak mellé kértem a … Bővebben: Szepesi Kornél: Sámli diótöréshez