cserépsíp szikkadt vázába halt légytetem – halk zümmögése a hézagok közt remeg tovább mint eltévedt róka a faluszélen vagy surrogó magnószalagról lekopott szavak elfelejtettük megnyomni a gombot, rekedt őrjöngésben duzzad a hang. soha nem lesz már (tökéletes a) csönd. egy lyukas agyagdarab, szívkamrák – örök helyei a létnek, amit kutathatnak eljövendő idők kíváncsi kezű zajos … Bővebben: Veres Erika: Duett a sárban